Vénusz

A Vénusz a Mariner-10 űrszonda által készített képen.

A Vénusz a Naptól számítva a Naprendszer második bolygója. A bolygók közül a Vénusz pályájának alakja közelíti meg legjobban a kört. A pálya lapultságát jellemző excentricitás értéke 0,01-nál kisebb.

A Vénusz legfontosabb adatai:

Fél-nagytengelye: 108.200.000 km (0.72 CsE)

Átmérője: 12.103,6 km

Tömege: 4,869·10²⁴ kg

Vénusz (görög megfelője Afrodité) a római mitológiában a szerelem és a szépség istennője. A Vénusz a legfényesebb bolygó, valószínűleg innen ered elnevezése is. A Vénuszt magyarul Esthajnalcsillagnak is nevezik, mert a Naphoz való viszonylagos közelsége miatt vagy koraeste, vagy hajnalban figyelhető meg. Hasonlóan a Merkúrhoz (és a Holdhoz), a Vénusz is mutat fázisokat. A Vénusz fázisait távcsővel először Galilei figyelte meg; ez a megfigyelés fontos érvként szolgált a heliocentrikus világkép elfogadásához.

A Vénuszt 1962-ben felkereste a Mariner-2 űrszonda. Ezt követően a Vénuszt több mint húsz alkalommal, különböző űrszondák látogatták meg: pl. a Pioneer-Venus és a Venyera-7, amely elsőként landolt a bolygó felszínén. A Venyera-9 küldte az első fényképeket a bolygó felszínéről. A közelmúltban a Magellán űrszonda radar mérések segítségével térképezte fel a bolygó felszínét.

A Vénusz tengelykörüli forgása merőben szokatlan: egyrészt igen lassú, 243 földi nap alatt tesz meg egy fordulatot a tengelye körül, másrészt a bolygó forgása retrográd irányú. További érdekesség, hogy a Földdel való közelségek esetén mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk. Egyelőre még nem sikerült tisztázni, hogy ez csupán véletlen egybeesésnek köszönhető, vagy egy rezonancia következménye.

A Vénusz bizonyos szempontból a Föld testvér-bolygójának is tekinthető. A Vénusz méretei alig kisebbek a Föld méreteinél: a Vénusz átmérője a Föld átmérőjének 95 %-a, tömege a Föld tömegének 80 %-a. Mindkét bolygón kevés (ütközési) kráter található, ami azt mutatja, hogy a felszín mindkét esetben fiatal. Sűrűségük és kémiai összetételük is hasonló.

A hasonlóságok a Vénusz és a Föld között ezzel azonban ki is merültek. A Vénusz felszínén a nyomás a földi légköri nyomásnak 90-szerese. A több rétegből álló légkör - az űrszondák vizsgálatai szerint - nagyrészt széndioxidból áll. A felszíntől számított 48 és 70 km magasságban kénsavból álló vastag felhők úsznak. Ezek a felhők teljesen átlátszatlanná teszik a légkört, így a bolygó felszíne optikai úton nem is tanulmányozható. Az igen sűrű légkör egy megszaladt üvegházhatást eredményez: a hőmérséklet eléri a 470 C fokot. A Vénusz légkörének felső részében heves, 350 km/h nagyságú szél tombol, ez a felszín közelében néhány km/h-ra csitul.

Az Ishtar Terra-n lévő Lakshmi Planum 3 dimenziós radarképe.	A Sif Mons pajzsvulkán a Magellan űrszonda radarképén. A képen a jelenlegi vulkáni tevékenységre utaló lávafolyások is láthatók.

A Vénusz a múltban jelentős vízkészlettel rendelkezett, ez azonban már elpárolgott, így a bolygó jelenleg vízben szegény. Ha a Föld a Naphoz közelebb lenne, akkor valószínűleg ugyanez a sors várt volna rá.

A Vénusz felszínén nagy síkságok vannak. Több széles mélyedés is található: pl. Atalanta Planitia, Guinevere Planitia, Lavinia Planitia. A bolygón két nagy felföldi terület van: az északi féltekén a közel Ausztrália nagyságú Ishtar Terra, az egyenlítő mentén pedig a Dél-Amerika kiterjedésű Aphrodite Terra. Az Ishtar Terra belső része jobbára a Lakshmi Planum magas fennsíkból áll, melyet a Vénusz legmagasabb hegyei, köztük a Maxwell Montes vesznek körül.

"Palacsinta"-vulkánok a Magellan űrszonda felvételein.

A Magellan űrszonda radar-képei szerint a Vénusz felszíne láva-folyásokkal borított. Hatalmas - a Hawaii vagy a marsi Olympos Mons-hoz hasonló - pajzsvulkánok is találhatók (ilyen például a Sif Mons). A Vénusz jelenleg is aktív vulkáni tevékenységet mutat, bár megjegyzendő, hogy az igen kevés aktív vulkán az elmúlt néhány száz millió évben csökkent geológiai aktivitást mutat.

A Vénusz felszínén nincsenek kis kráterek. A Vénusz légkörébe érkező meteoroidok elégnek, mielött elérik a bolygó felszínét. Az ütközési kráterek kötegekben helyezkednek el, ami azt azt mutatja, hogy a felszínt elérő nagy meteroidok a légkörben több darabra esnek szét.

A Vénusz legidősebb területei 800 millió évesek. Az ennél idősebb területeket az akkor igen aktív vulkanizmus eltüntette.

A Magellan űrszonda képei egyedi felszíni struktúrákat is mutatnak: például az úgynevezett ,,palacsinta''-vulkánokat, melyek az igen sűrű láva kitöréseinek tűnnek, valamint az úgynevezett koronák, azaz a beszakadt magma-kamrákat.

A Vénusz belső felépítése - a feltételezések szerint - igen hasonló a Föld belsejéhez: a bolygó központi részében egy kb. 3000 km sugarú vasmag van, melyet egy olvadt, sziklás köpeny ölel körül. A Magellan szonda gravimetriai mérései szerint a Vénusz kérge erősebb és vastagabb az előzetes feltételezéseknél. A Földhöz hasonlóan a köpenyben lévő konvekció a felszínen feszültséget kelt. Ez azonban - a Földdel ellentétben - nem a tektonikus lemezhatároknál, hanem sok kis tartományban oszlik szét.

A Vénusznak - valószínűleg a lassú tengelykörüli forgás következtében - nem rendelkezik mágneses térrel.

A Vénusznak nincsenek holdjai.