Hipernva! - egy szokatlan erej szupernva-robbans gammakitrst idzett el
Egy 1998 mjusban felfedezett, szokatlan erej szupernva a csillagok hallrl vallott elmletek tgondolsra knyszerti a csillagszokat. A f krdsek: valjban hogyan zajlanak a nagy tmeg csillagok magjnak sszeomlsakor bekvetkez szupernva-robbansok, van-e hatra a robbanskor trtn energia-felszabadulsnak s mikor ksri a folyamatot gammakitrs?
A jelenlegi izgalmakhoz vezet esemnyek valjban 140 milli vvel ezeltt, a jura idszakban, a dinoszauruszok virgkorban kezddtek, amikor tlnk 140 milli fnyvnyire felrobbant egy csillag. A dologrl gy csak 1998. prilis 25-n szereztnk tudomst, amikor tbb reszkzn is erteljes gammafelvillanst szleltek a mszerek. A GRB980425 jel gammaforrst tbbek kztt a Compton Gamma Obszervatrium (CGRO) s a BeppoSAX rntgenmhold detektlta. A gammakitrs helyn - a forrsbl rkez rntgensugrzs irnyt bemrve - az optikai csillagszok egy szupernvt azonostottak egy tvoli galaxisban. A felfedezk - az Eurpai Dli Obszervatriumok (ESO) munkatrsai - SN1998bw nven katalogizltk az objektumot.

A bal oldali kpen az Ausztrliban lv UK Schmidt Telescope 1985. mjus 15-ei, 120 perces expozcis idvel kszlt optikai felvtele lthat az ESO 184-G82 jel spirlgalaxisrl, amelyen semmi szokatlan vonst nem figyelhetnk meg. A jobb oldali, (kevsb rszletgazdag) felvtelen azonban kiugran fnyes a jelekkel is elltott, kkes szn szupernva. A kp a zld, a vrs s a kzeli infravrs sznkptartomnyban ksztett rvid expozcis idej felvtelek sszeillesztsnek eredmnye, amelyeket az ESO 3,58 mter tmrj, La Sill-ban (Chile) teleptett New Technology Telescope (NTT) nev mszervel ksztettek, 1998. mjus 4-n.
A robbans erejt megbecslve a csillagszok azt talltk, hogy az sokszorsa volt egy kznsges szupernvnak. Valszn, hogy a drmai folyamatban egy csillag magja fekete lyukk omlott ssze, a ledobdott kls burkok pedig - fleg a robbans sorn kialakult radioaktv nikkel - intenzv gammasugrzst bocstottak ki.
Ez az j felfedezs felveti annak a lehetsgt, hogy a gammakitrsek egy rszt ilyen szokatlanul ers szupernva-robbans okozhatja. E "szuper-szupernvkat" most "hipernvaknt" emltik a csillagszok.
Az elektromgneses spektrum legrvidebb hullmhossz, legnagyobb energij rszt nevezzk gamma tartomnynak (a hullmhossz kisebb, mint 10-10 cm, s br les hatr nincs, a 100 keV feletti energij sugrzst szmtjuk ide). 1973-ban kiderlt, hogy az gboltot a gamma-tartomnyban vizsglva gyakran figyelhetnk meg nagyon rvid s fnyes kitrseket.
A gammakitrsek termszete a modern csillagszat legnagyobb rejtlyei kz tartozik. Korbban azt gondoltk, hogy a kitrsek zme a Tejtrendszer korongjban zajlik. A Compton Gamma Ray Observatory (CGRO) nev gamma-mhold 1991-es felbocstsa ta kiderlt, hogy a gammakitrsek gbolton val eloszlsa egyenletes. Br tvolsgukat nem ismerjk, valszn, hogy kozmolgiai tvolsgokban vannak, s nem egy kzeli felhbl erednek. Senki nem tudja biztosan, mi okozza a kitrseket. A legvalsznbb elmlet szerint a neutroncsillagok sszetkzsekor trtn hatalmas energiafelszabadulsbl tpllkoznak. 1997 nyarn a Hubble-rtvcsnek (Hubble Space Telescope, HST) az optikai tartomnyban is sikerlt megrktenie nhny kitrst.
A szupernvk kiestek a lehetsges okok kzl, mivel az volt az ltalnos vlemny, hogy nem szolgltathatnak olyan mrtk energit, amilyet a gammakitrsek ignyelnek. A jelenlegi felfedezs azonban azt mutatja, hogy a szupernvk specilis csoportja - a hipernvk - mgiscsak szba jhetnek egyes gammakitrsek okoziknt. Igaz, hogy a GRB980425 jel gammaforrsban felszabadult energia csak tredke - mintegy 0,01 szzalka - a legtbb tvoli gammakitrsnek. A rditartomnyban azonban ez az eddigi legfnyesebb szupernva - az erteljes rdigrbk azt jelzik, hogy a robbansbl szrmaz lkshullm kzel fnysebessggel mozgott. Vgeredmnyben mind a kitrs, mind pedig a szupernva ritka esetnek szmt a maga nemben.
A kivtelesen nagy erej robbans egy j, eddig ismeretlen mechanizmus ltt sugallja a nagy tmeg csillagok felrobbansakor, amely kzel fnysebessggel mozg, gammasugrz lkshullmot hoz ltre. A fnygrbk elemzse alapjn a szupernva eldcsillaga kb. 40 naptmeg lehetett. Igen ers mgneses trrel s gyors forgssal rendelkezett, amely felteheten egy ksrcsillag hatsa miatt alakult ki. A magban egyre nehezebb elemek szintzise zajlott, mg a vgs fzisban szilcium-atommagok egyesltek, 56-os tmegszm nikkel atommagokat hozva ltre. Ezutn kvetkezett be a mag fekete lyukk trtn sszeroppansa, illetve a kls burkok ledobsa.

Ezen a ponton a csillagszok kt lehetsges forgatknyvet vzoltak fel a trtnet folytatsra (lsd az brt). Az els esetben a burkok ledobsa gmbszimmetrikusan, minden irnyban zajlott, az eddigi rekord-erssg szupernvknl krlbell 30-szor nagyobb energij robbanssal. A msik elkpzels szerint a szupernva a mgneses plusok mentn fkuszlta a robbans energijt, s egy Fld fel irnyul igen erteljes nyalbot (angol szval jetet) alaktott ki. Mindkt esetben igaz lehet viszont az, hogy a robbansbl visszamaradt fekete lyukat egy tmegbefogsi korong vezi. Brmi is trtnt, e csodlatos jelensg tovbbi kutatsokat ignyel.
Eredeti forrs, gazdag linkgyjtemnnyel: NASA Space Science News
Az amatõrcsillagszok szerepe a vltozcsillagszati kutatsokban
Bevezets
A vltozcsillagszati kutatsok kezdete ta folyamatosan dolgoznak vizulisan szlelõ amatõrcsillagszok, akik tbb vltozcsillag-tpus csillagainak fnyvltozst kvetik szorgalmasan kis pontossg, m nagyszmû fnyessgbecslsekkel. A CCD-kamerk s automatikusan mûkdõ fotometriai robottvcsvek korban felmerl nhny termszetes krds. Tnyleg hasznosak mg ma is a nagyszm szlelst tartalmaz vizulis adatbzisok? Szksges mg egyltaln folytatni ezeket a pontatlan vizulis szlelseket? Mint az remlhetõleg a cikk minden olvasja szmra kiderl, mindkt krdsre a vlasz egyrtelmûen igen. Cikknkben a problmakrt a hosszperidus (mira s flszablyos) vltozcsillagok kutatsaiban felmerlõ vizsglatok szemvegn keresztl szemlljk. Termszetesen sok ms asztrofizikai krds ignyli a pontos mrsekkel egyidõben elvgzett vizulis fnyessgbecslseket, de ezekre most nem kvnunk rszletesen is kitrni, csak rvid emltsekre lesz md a cikk vgn.
Hosszperidus vltozcsillagok
A hosszperidus vltozcsillagok (mirk s flszablyos vltozk az SRa s SRb altpusban) olyan kis- s kzepes tmegû vrs ris csillagok, melyek a Hertzsprung-Russell-diagram (HRD) aszimptotikus risgn (AGB) tallhatk. Mivel tmegk a fl s t naptmeg kz esik, addik a kvetkeztets, miszerint Tejtrendszernk csillagainak 80-90 szzalka elõbb-utbb tesik ezen a csillagfejlõdsi llapoton. Ennek megfelelõen, az AGB csillagok tanulmnyozsa az asztrofizika sokfle terletvel kapcsolatos. Emellett az AGB csillagok az egyik legcsodlatosabb gi objektumoknak, a planetris kdknek (l. bra) a felmenõ gi szlõobjektumai. gy aztn nem meglepõ, hogy a vrs risok kutatsa az utbbi vek egyik legdinamikusabban fejlõdõ terlet a csillagszaton bell, akr az elmleti, akr a megfigyelsi eredmnyekre gondolunk.

Planetris kdk a Hubble Ûrtvcsõvel
Az emltett csillagok osztlyozsa a vizulis fnygrbn alapul. A Vltozcsillagok ltalnos Katalgusa (GCVS) defincii szerint a mirk fnyvltozsa viszonylag szablyosan ismtlõdõ, vizulis amplitdjuk nagyobb 2,5 magnitdnl, peridusuk pedig durvn 100 s 1000 nap kz esik. Ezzel szemben az SRa s SRb tpus flszablyos csillagok vizulis amplitdja kisebb 2,5 magnitdnl, peridusuk 10 s 1000 nap nagysgrendjbe esik, mg fnygrbjk bonyolult, ltszlag szablytalan (amit tbbszrs periodicitsok, esetleg irregulris vltozsok, vagy kaotikus folyamatok okozhatnak). Itt most nem foglalkozunk az SRc (vrs szuperrisok) s SRd (srga risok) vltozkkal, melyeknek semmi kzk az AGB-hez. Mind a mirk, mind a flszablyos vltozk pulzl vltozcsillagok, azaz elsõ sorban ismtlõdõ kitgulsuk s sszehzdsuk felel a megfigyelt fnyvltozsokrt.
Vizulis adatok
A jellemzõen tbb szz napos peridusok miatt a szakcsillagszok lnyegben teljesen elhanyagoltk a hosszperidus csillagok fotometrijt. ppen ezrt ezek a vltozk klasszikus amatõrcsillagsz clobjektumoknak tekinthetõk. Az utbbi tz vben enyhe vltozst figyelhettnk meg, amikor is tbb helyen automata, fotoelektromos s CCD mrseket vgzõ robottvcsvek kezdtk meg az gbolt tbb-kevsb folyamatos nyomon kvetst. Mindazonltal, ezek az adatok egyelõre mg nagyon rvidek a hasznlhat vizsglatok elvgzshez.
A legnagyobb amatõrcsillagsz szervezetek mg a 19. sz. legvgn, vagy a 20. sz. legelejn alakultak, gy bizonyos csillagokra mr akr 100 v hossz vizulis adatsorok is lteznek. A legjelentõsebb szervezetek a kvetkezõk: Brit Csillagszati Trsasg, Vltozcsillag Szakcsoport (British Astronomical Association, Variable Star Section, BAAVSS), Amerikai Vltozcsillag-szlelõk Trsasga (American Association of Variable Star Observers, AAVSO), Francia Vltozcsillag-szlelõk Trsasga (Association Francaise des Observateurs d'Etoiles Variables, AFOEV) s Japn Vltozcsillag-szlelõk Ligja (Variable Star Observers' League in Japan, VSOLJ). Az vtizedes fnygrbk a fenti szervezetek adatbzisai alapjn sszegyûjthetõk s a hossztv jelensgek segtsgkkel vizsglhatk.
Nhny elektronikus adatlelõhely ltezik, rszben az interneten keresztl is elrhetõ mdon. Ktsgkvl az AAVSO adatbzisa a legnagyobb, melybe fnygrbk grafikus lekrsvel betekinthetnk a http://www.aavso.org cmen. Sajnos a nyers adatfjlok itt nem tlthetõk le. Ezzel szemben a francia s japn adatok sokkal knnyebben megszerezhetõk:
Az utbbi honlapon brmelyik csillag legfrissebb fnygrbjt is megnzhetjk a VSNET-en elektronikusan publiklt vizulis adatok segtsgvel (melyek szintn szabadon letlthetõk). Szerencss mdon az AFOEV s VSOLJ adatok nagy mrtkben kiegsztõ jellegûek, mindkettõben vannak tbb v hossz kihagysok (pl. az AFOEV adatbzisban - rthetõ mdon - a II. vilghbor idõszaka teljesen res), melyek azonban nem fedik t egymst. Az AFOEV adatai egybknt tartalmazzk az sszes magyar szlelst is.
Szintn nagyon hasznosak a BAAVSS adatai is, melyek nhny csillagnl a 19. sz. legvgre nylnak vissza (pl. az R Cygni esetben a legrgebbi pont 1891-bõl szrmazik s 1901-tõl teljesen folyamatos a fnygrbe). Sajnos a brit adatok sem tlthetõk le szabadon, a szakcsoport vezetõjnek rt levlben lehet elkrni a megfigyelseket (jelenleg Roger Pickard gondozza az adatokat, aki az AAVSO gyakorlatval ellenttben ltalban rgtn vlaszol, mgpedig a krt megfigyelsek azonnali elkldsvel). Ms szervezetek is fggetlenl gyûjtik az adatokat (pl. az MCSE VCSSZ, a nmet BAV, vagy a cseh MEDUZA csoport), de ezek kevesebb adattal rendelkeznek, illetve 25-30 vnl nem hosszabbak az adatsoraik.
Adatkezels s analzis
Ha rnznk egy sszefslt fnygrbre, melyen a klnzõ szervezetek adatait egytt brzoljuk, a kapott eredmny nha egszen kibrndt. Ugyanez a helyzet akkor is, ha egyetlen szervezet nagyszm megfigyelseit tekintjk. Klnsen rossz lehet az elsõ benyoms a kis amplitdj flszablyos vltozcsillagok esetben. Habr az egyedi fnyessgbecslsek becslt hibja gyakorlott megfigyelõket felttelezve is elri a +-0,2-0,3 magnitdt, az egyestett fnygrbk szrsa sokkal nagyobb, jellemzõen egy 1-1,5 magnitd szles svba esnek a pontok. A helyzet azonban nem ennyire rossz. Ha a fnygrbe sûrûn mintavtelezett (pl. minden napra esik egy vagy tbb becsls), akkor 2, 5, esetleg 10 napos tlagokat szmtva sokat javul a fnyvltozsrl alkotott kp (az tlagols lpskze a fnyvltozs karakterisztikus idõskljtl fgg). Ez a javuls annak ksznhetõ, hogy fggetlen megfigyelsek hibi is fggetlenek, ezrt a szmtott tlagpontok hibja arnyos az 1/ngyzetgyk(N_szl) rtkvel.

A V UMi eredeti fnygrbje (fent), valamint az tlagolt s zajszûrt adatsor (lent).

A TX Dra fotoelektromos (pontok) s tlagolt, zajszûrt szimultn vizulis adatai (kis keresztek) 1999-2000 sorn.
Legtbb esetben az tlagols magban is elg. A kis amplitdj csillagoknl azonban szksg van mg valamilyen zajszûrõ eljrsra is, pl. Gaussos, vagy kbs spline-simtsra. A feldolgozott fnygrbkkel meglepõen kis mrtkû vltozsok is kimutathatk. Tapasztalataink alapjn a 0,1 magnitds tartomnyig lemehetnk a flszablyos vltozk fnygrbe-analzisben, amihez szimultn fotoelektromos s vizulis fnygrbk sszehasonltsn keresztl jutottunk (l. a mellkelt brn, illetve a Meteor 2002/2-es szmban megjelent cikknket).
A feldolgozsi eljrsok kapcsn a Meteor cikkeiben is sokszor emlegetett idõ- s idõ-frekvencia mdszerekre utalnnk. A hagyomnyos Fourier-analzissel a dominns periodicitsokat lehet meghatrozni, mg a wavelet-analzis az idõfggõ frekvencia-tartalom kimutatsra hasznlhat. Bizonyos esetekben az O-C diagram egyszerû mdszere is rtkes kvetkeztetsek levonst teszi lehetõv. A vizulis adatsorok legnagyobb elõnye vtizedes hosszuk, ami a kis fnyessgmrsi pontossg ellenre is megbzhat peridus meghatrozst eredmnyez. Ez pedig a pulzl vltozcsillagok vizsglatnak legalapvetõbb kiindul pontja.
Nhny jabb eredmny
A cikk htralevõ rszben nhny olyan jabb eredmnyt ismertetnk, melyek vizulis vltozcsillag-szlelsek rszletes elemzsn alapulnak. Hossztv erõs peridusvltozst talltak mira-csillagokban (T UMi, chi Cyg, S Sex, R Cen, S Ori), melyek legvalsznûbb oka a csillagok magjt vezõ energiatermelõ hjak instabilitsai. A mira s flszablyos llapot kztti vlts (V Boo, Y Per, R Dor) oka mindeddig ismeretlen, mg egyes flszablyos vltozk tbbszrs periodicitsa tbb, egyidejûleg gerjesztett pulzcis mdus jelenltvel rtelmezhetõ. A flszablyos csillagok rezgseinek termszetvel kapcsolatban is szlettek j eredmnyek az utbbi nhny vben. A Meteor vltozcsillag rovata ezekrõl az jdonsgokrl rszben mr beszmolt, egyedl az ttekintõ jelleg kedvrt bocstkozunk nhol ismtlsekbe.
Mira csillagok hlium-hj felvillanssal
Egy mira tpus vltozcsillag peridusa igen fontos paramter, ami fgg az adott csillag tmegtõl, kortl, fmessgtõl s pulzcis llapottl. Mirk esetben ltalban vletlenszerûen ingadozik a peridus, ugyanakkor nhny esetben erõs s folyamatos vltozst mutattak ki (elsõknt az R Aql, R Hya s W Dra esetben). Wood s Zarro (1981) szmtsai szerint a peridusvltozsok mrtke j sszhangban van azzal az abszolt fnyessg-vltozssal, amit a csillagmagot vezõ hliumhjban jsolt energiatermelsi instabilitsok sugallnak.
A httrben ll fizikai kp a kvetkezõ. Egy mira csillag belsõ szerkezete meglehetõsen sszetett. Legbell egy szn-oxign, energit mr nem termelõ mag tallhat, amit egy hlium-getõ hj vez. Fltte hidrogn-hj helyezkedik el, ami a csillag kiterjedt burkba van begyazva. A szmtsok szerint durvn szzezer venknt a hliumhj energiatermelsi instabilitsokat l t (hliumhj-felvillans, He-flash), ami befolysolja a csillag fejlõdst. Megfigyelhetõ kvetkezmnyknt a peridus gyors s erõs vltozsa lp fel.

Az R Hya peridusvltozsa 1662 s 2001 kztt. A peridus 1704-tõl hatrozhat meg megbzhatan.
Az elmlt vekben tbb jellt is felbukkant a szakirodalomban. 1995-ben Gl s Szatmry a T UMi esetben talltak gyors periduscskkenst (313 naprl 283 napra). Sterken s munkatrsai 1999-ben kzltk a chi Cyg peridusvizsglatt, amely szerint egyenletesen nõ a csillag peridusa. Merchn Bentez s Jurado Vargas 2000-ben az S Sex-rl, 2002-ben pedig az S Ori-rl mutattk ki, hogy peridusuk szisztematikusan vltozik. Hawkins s munkatrsai 2001-ben az R Cen-t vizsglva jutottak arra az eredmnyre, hogy az 1950-es vekben 550 napos peridus 2000-re 505-515 napra cskkent. A legjabb eredmnyeket Zijlstra s munkatrsai kzltk, akik egy idn megjelenõ cikkben az R Hya fnyvltozst elemeztk jra. 1770 s 1950 kztt a csillag peridusa egyenletese cskken 495 naprl 385 napra, majd az utols 50 vben stabilizldott a pulzci peridusa ennl a rvidebb rtknl (l. brnkat).
Mindezek a pldk azt mutatjk, hogy az vtizedes, esetleg vszzados vizulis adatsorok alapos elemzsvel adott esetben betekinthetnk egy vrs riscsillag belsejben vgbemenõ vltozsokba. Nem ktsges, hogy ez egy igen izgalmas lehetõsg "valdi tudomny" mûvelsre amatõr adatok alapjn.
Tpusvlt vltozcsillagok
A Meteor 2000/7-8-as szmban mr egyszer beszmoltunk az Y Per-rõl, ami 1987-ig a legrvidebb peridus szn-miraknt volt szmontartva. Akkor trtnt valami a csillaggal, ami utn az egyszeresen periodikus fnyvltozst felvltotta egy ktszeres periodicits, jelentõsen kisebb amplitdval. Noha a jelensg fizikai okt mindmig nem tudtuk egyrtelmûen azonostani, rdekes, hogy a szakirodalomban egyre tbb hasonl eset vlik ismertt. Mg 1995-ben adtunk hrt a V Boo amplitdcskkensrõl (Meteor 1995/10), ahol lassabb idõskln, de hasonl mira->flszablyos tmenet volt megfigyelhetõ. Bedding s munkatrsai 1998-ban az R Dor-rl mutattk ki a hasonlsgot. Mellkelt brnkon eme dli vrs vltozcsillag fnygrbjt mutatjuk be, kizrlag Albert Jones j-zlandi amatõr vtizedes megfigyels-sorozata alapjn. Jl ltszik, hogy a kezdetben mirai amplitd s szablyossg j tz v alatt teljesen "elromlott", tvltva egy tipikus SRb fnygrbre.

Az R Dor fnygrbje 1945 s 1965 kztt.
Ami klnsen rdekes, hogy fordtott esetet, azaz flszablyosbl mirnak tûnõ llapotvltozst mind a mai napig nem ismernk, amit nehezen lehetne kizrlag valamilyen szlelsi kivlasztsi effektussal megmagyarzni. A krds nyitott, j eredmnyek a jvõben is vrhatk.
Tbbszrs periodicits s a pulzci termszetes flszablyos vltozkban
A flszablyos vltozk fnygrbit nem nagyon rtjk. Vannak csillagok, melyek ltszlag egyszeresen periodikusak, egyedl a fnygrbe alakja mutat ciklusrl ciklusra vltozsokat (SRa csillagok). Ezzel szemben az SRb csillagok fnygrbi bonyolultak, idõrõl idõre teljesen megvltozik a grbe alakja, aminek oka mindmig ismeretlen. Mg 1998-ban kimutattuk egy kzel 100 csillagbl ll mintn, hogy a tbbszrs periodicits teljesen ltalnos dolog az SRb vltozkban, amit egyidejûleg gerjesztett tbb pulzcis mdus jelenltvel rtelmeztnk (l. Meteor 1998/12).
A V450 Aql s W Cyg radilissebessg grbje (nagy pontok) s egyidejû fnygrbje (kis keresztek). Vegyk szre, hogy a radilissebessg tengely fordtott lls.
rdekes krds, hogy ezt az sszetett rezgsi llapotot hogyan lehet egyrtelmûen igazolni. Lebzelter s munkatrsai 2000-ben kzltek egy sszehasonlt vizsglatot flszablyos csillagok fny- s radilissebessg grbivel kapcsolatban. Az infravrs tartomnyban felvett sznkpek alapjn hatroztak meg sebessgeket, mg a fnyvltozst vizulis adatok segtsgvel rekonstrultk. Azt talltk, hogy a vltozsok igen jl korrelltak, s mindezt oly mdon, ahogy az a klasszikus pulzl vltozknl (cefeidk, RR Lyrae-k) is fennll (a fnygrbe tkrkpe a radilissebessg grbnek). Egyik kvetkeztetsk, hogy ezeknl a csillagoknl is tnyleg a pulzci a legfõbb oka a fnyvltozsnak.
Zr gondolatok
Az AGB-n tallhat hosszperidus vltozcsillagok rdekes objektumok, melyek tanulmnyozsval mind a csillagpulzci, mind a csillagfejlõds specilis rszleteire vethetnk fnyt. A teljesen folyamatos s nagy szm vizulis megfigyelsekkel fontos jelensgek vlnak tanulmnyozhatv. Ezrt legfõbb kvetkeztetseink:
1. a vizulis adatok mg mindig nagyon hasznosak
2. a hosszperidus vltozk kutatsa tovbbra is szinte kizrlag vizulis adatokra alapozva lehetsges.
De felejtsk el ezeket a csillagokat egy pillanatra! Van egy ltalban is egyre nagyobb problma a vltozcsillagok kutatsban. Egyszerûen tl sok vltozcsillag van az gen. A GCVS legutbbi kiadsa, a folyamatosan frisstett nvlistkkal kzel 40 ezer vltozcsillagot tartalmaz. A nagy gboltfelmrõ programok (Hipparcos, OGLE, MACHO, SDSS,...) folyamatos utnptlst adnak tovbbi szzezernyi vltozcsillag formjban. Egyre nagyobb azon vltozk szma, melyekrõl a felfedezshez vezetõ nhny mrsi ponton kvl semmi nem ll rendelkezsre. Az ilyen csillagok rendszeres CCD-s, de akr vizulis nyomon kvetse is egy csom rdekes objektumra vethet fnyt.
Vgezetl: itt vannak a rgi j bartaink, a fnyes s elõrejelezhetetlen fnyvltozs vltozcsillagok (U Gem, SS Cyg, R CrB,...). Gyors s meglepõ vltozsaik kvetse tovbbra is klasszikus amatõrcsillagsz feladat. Mindaddig, amg az egsz gbolt folyamatos lefedettsge klnbzõ fldrajzi hosszsgokon elhelyezett automata robottvcsvekkel meg nem valsul, addig lesz hely az g alatt a vizulisan szlelõ amatõrcsillagszoknak. Trtnjk brmi is: folytassuk szlelseinket!
|