Naprendszerünk

A naprendszer keletkezése 1 verzió:

A természettudományok rávezettek arra a meggyőződésre, hogy a természetben minden változik, minden él, mindennek van keletkezése és elmulása. A naprendszer sem lehet kivétel, bizonyos, hogy a naprendszer is fejlődött, hogy a naprendszer is keletkezett valamikor. A keletkezés problémája azonban majdnem megoldhatatlan, azaz bizonyosat nem tudhatunk meg róla; a mit elképzelünk, azt nem tudjuk bebizonyitani, mert hiszen a keletkezés olyan régen történt, - százmillió évekkel ezelőtt – hogy ilyen messzi időkre visszapillantva, igazán csak tapogatózhatunk a lehetséges változatok között.

Egy, majdnem végtelenül hosszu idővel ezelőtt történt eseményt kellene ugyszólván kitalálunk s ebben nincsen más segitő társunk, mint a tapasztalat, a mely azt mondja meg, hogy milyenek a természeti törvények. Egy kezdeti helyzetet kell elképzelnünk s aztán megvizsgálni azt, hogy ebből a helyzetből kiindulva létrejöhetett-e a naprendszer ugy, a milyennek mostan ismerjük. Szóval, a felvett elméleteket igazolnunk kell ugy, hogy lehetőségüket bebizonyitjuk.

Sokféle elmélet van, a melyik mind különbözőképen akarja megmagyarázni a naprendszer keletkezését s ezek között a legrégibb a Kant-Laplace-féle, mit az iskolákban is tanitanak. Ez az elmélet azonban – éppen azért, mert nagyon régi s azóta minden irányban sokat haladtak a tudományok – ma már kezdi elvesziteni a talajt a lábai alól s helyet ad más, modernebb és jobb elméletnek.

Egyik ilyen ujabb elmélet szerint a következőképen képzelhetjük el a naprendszer keletkezését.

Valamikor a Nap egyedül lebegett a világürben izzó állapotban, forogva tengelye körül, de körülötte még nem voltak bolygók. Egyszer azonban a távol végtelenből egy másik hatalmas égitest közeledett feléje nagy sebességgel s elhaladt a közelében, a nélkül azonban, hogy összeütközött volna vele. A közelségben azonban az idegen nagy égitest erős vonzást gyakorolt a Nap folyós anyagára s ezáltal dagályt hozott létre rajta, a mint a Hold vonzása is dagály azonban nagyon nagy volt.

Hatalmas dagályhullám dudorodik ki a Napnak az idegen égitest felé néző oldalán, mintegy kipuposodott a Nap s ez a pup az égitest közeledtével mind jobban és jobban kinyult, addig, mig végre nem tudott már ellentálni a nagy vonzásnak, leszakadt a Nap testéről s az idegen égi test felé igyekezett. Azonban nem eshetett rá egyrészt, mert ez a tovarohanó égitest nagyon gyorsan halad, másrészt mert a Nap vonzása is müködött s igyekezett visszatartani a testéből leszakadt tömeget.

A Nap és a rohanó csillag marakodni kezdtek a konczon, mig végre is a Nap maradt győztes és megtartotta magának ezt a darab anyagot. A marakodást azonban alaposan megsinylette ez a leszakadt rész, széjjelszakadt darabokra, az egyes darabok messzebbre követték az égitestet, de végre is mindinkább győzött a Nap s ittmarasztalta őket különböző távolságban. Később, mikor az idegen égitest végleg eltávozott, ezek a szétszakadt darabok keringeni kezdettek szabályos pályában az anya-égitest, a Nap körül, kiformálódtak gömbalakuakká, bolygók lettek belőlük.

Ez az elmélet nagyon érdekes és szépen megmagyarázza a naprendszer keletkezését. Azt azonban már igazán nem állithatjuk, hogy valóban igy is történt, meg kell elégednünk azzal a mondással, hogy „igy is történhetett”.

A naprendszer keletkezéséről biztosat nem szabad állitanunk sohasem. Nem tudhatjuk meg, valóban ugy történt-e, a hogyan mi azt elképzelhettük, tanuink nincsenek és nem is lehetnek. Ki tudja, nem volt-e sokkal bonyolultabb a keletkezés, nem müködtek-e közre olyan erők is, a mikről még nincsen sejtelmünk sem, vagy a mik talán ma már nem is müködnek.

A naprendszer keletkezése 2 verzió:

 Bármely történetett is fogadjuk el a végerdmény nem fog változni legalább is egy darabig:

A Nap Birodalma:

A Föld a Naprenszer, vagyis a Nap körül keringõ bolygók, kisbolygók és üstökösök összességének egyik égiteste. A Nap, a hozzánk legközelebb levõ csillag, alig különbözik a többi csillagtól, amely éjjel az égbolton ragyog. Éppen ezért igen valószínûnek látszik, hogy sok csillagot a miénkhez hasonló bolygórendszer vesz körül. Emellett szólnak elméleti megfontolások is, mert amikor egy gázfelhõ a saját gravitácíója folytán csillagá húzódik össze, a felhõ fennmaradó részeibõl a csillag körül keringõ kisebb égitestek, bolygók képzõdhetnek. Jóllehet a Nap bolygóin kívül más csillagok bolygóinak a megfigyelése nagyon körülményes, a csillagászok most már bizonyitékokat találtak arra, hogy más állócsillagoknak is vannak a Naprendszer bolygóihoz hasonló bolygóik, vagy a miénkhez hasonló bolygórendszerük.

A Bolygók Pályája:

Kétségtelen, hogy a Nap körül keringõ kilenc bolygó a Naprendszer legfontosabb égitestjei. A bolygók ellipszis alapú, vagyis tojásdad alapú pályán keringenek a Nap körül. Mivel a Nap nem áll pontosan e pályák középpontjában, a bolygók hol távolabb, hol közelebb vannak hozzá. A Föld-Nap távolság például hat hónap folyamán 147 és 152 millió kilométer között ingadozik. A kilengés nem nagy, mert a bolygók pályája majdnem kör alakú. A legnagyobb eltérés a Merkúr és kiváltképpen a Plútó esetében figyelhető meg. A Plútó a Naptól legtávolabb eső bolygó ugyan (a Naptól való legnagyobb távolsága 7375 millió kilométer), de olykor mégis a Neptunusznál közelebb kerül a Naphoz, hiszen a legkisebb távolsága 4425 millió kilométer.
A kilenc bolygó közül hét megközelítően azonos síkú pályán kering a Nap körül. Éppen ezért mindig a csillagképek egy szűk sávján az állatövön belül látszanak mozogni, amely a mi égboltunkon könnyen felismerhető. Ez alól megint csak a Merkúr és a Plútó kivétel. A Merkúr pályája 7°-os szöget zár be a Föld pályasíkjával, a Plútóé már 17°-osat. Egy bolygó teljes keringési ideje annál hosszabb, minél távolabb van a Naptól.

A Bolygók Láthatósága:

A Naptól eltérően az égbolton egyetlen bolygónak sincs önálló fénye. A bolygókat a csillagokhoz hasonló fényes pontoknak látjuk, mert visszaverik a Nap fényét. A Vénusz bolygó tűnik a legfényesebnek, mert viszonylag közel van a Földhöz, és a sűrű légköre jól vissza veri a fényét. A Merkúr, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz szabad szemmel is látható, de a Merkúr nehezen észlelhető, mivel mindig a Nap közelében van, ezért közvetlenűl napfelkelte előtt, vagy nyomban napnyugta után figyelhető meg. Az Uránusz elméletileg ugyan a szabad szemmel láthatóság határán van, de 1781-ig elkerülte a figyelmet. A Neptunusz és a Plútó olyan gyenge fényű, hogy megfelelő eszköz nélkül nem látható.

A Bolygók Fajtái:

A Bolygókat anyagi összetételük szerint lehet osztályozni:

1. A négy legbelsõ Bolygók -Merkúr, Vénusz , Föld, Mars - az ún. Föld típusú Bolygók. Õk közös sajátosságokkal rendelkeznek, mind a négy kis méretû, de aránylag nagy sûrûségû, kõzetek és fémek alkotják, a felszínûk szilárd, a forgásuk lassú, nincsenek gyûrûik, és kevés holdjuk van. Valamenyinek van légköre, kivéve a Merkúrnak, mert a gravitácíója nem elégséges ahhoz, hogy ezt megtartsa.

2. A másik csoport az ún. Jupiter típusú Bolygók - Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz ( Óriásbolygók )- a négy gázbolygó. Leginkább a Jupiterhez hasonlítanak. A Föld típusú bolygókénál sokkal kisebb sûrûségûek, fõként hidrogén és hélium alkotja õket. A forgásuk gyors, vastag az atmoszférájuk; gyûrûik és holdjaik száma igen sok.

3. Végül a Plútó marad utóljára, ami kicsiny termete miatt sehova se sorolható. Átmérője alig 2320 kilóméter, tehát jóval kisebb a Merkúrnál, de kisebb a Holdnál is, tömege pedig alig egyötöde a Holdénak. Valószínűleg más eredetű mint a többi bolygó. A tudósok már elkezdtek azon gondolkodni, hogy a Plútó mérete miatt nem is lehet bolygó, hanem inkább egy aszteroida ami a Naprendszerünkhöz csatlakozhatott. Persze, ezek még csak találgatások.

A Bolygók Felfedezése:

A Naprendszer kilenc bolygója közül az ókorban még csak hatot ismertünk. A Földrõl látható bolygókat a csillagok egyenletes haladásától eltérõ szokatlan mozgásuk alapján lehetett fölismerni. A bolygók megnevezésére használt görög planéta ( vándor ) szó is erre utal. Az ókorban ezt a megjelölést alkalmazták a Napra és a Holdra is. A többi bolygót - az Uránuszt ( 1781 ), a Neptunuszt ( 1846 ) és a Plútót ( 1930 )- csak távcsõ feltalálása után fedezték fel.

A Nap és a Bolygók nagysága egymáshoz viszonyítva ( kb. )

 A Napra és a Bolygókra kattintva bővebb információhóz juthatsz az egyes égitestekrõl ! 

Plútó                 Neptunusz               Uránusz               Szaturnusz                 Jupiter                   Aszteroidák       Mars         Föld               Vénusz                 Merkúr                     A Bolygók tengelyforgásai ( Merkúrtól Plútóig ) A Bolygók távolsága a naptól millió km-ben Merkúr 57,9 Mars 227,9 Uránusz 2869,6 Vénusz 108,2 Jupiter 778,3 Neptunusz 4496,6 Föld 149,6 Szaturnusz 1427 Plútó 5900   A Bolygók keringési ideje a nap körül napokban kifejezve Merkúr 87,969 Mars 686,980 Uránusz 30685,4 Vénusz 224,701 Jupiter 4332,58 Neptunusz 60189 Föld 365,256 Szaturnusz 10759,2 Plútó 90465