Egy - szegedi kutató részvételével zajló - új, átfogó vizsgálat során közel húsz Ia típusú szupernóva színképében azonosítottak szénvonalakat, amik sok mindent elárulhatnak a robbanási folyamatok ismeretlen részleteiről.

Fantáziakép egy "klasszikus" Ia szupernóva felrobbanásáról - úgy tűnik, a fehér törpék végső robbanásáról alkotott összkép jóval árnyaltabb, mint korábban gondoltuk (D. A. Hardy, astroart.org).

Az Ia típusú szupernóva-robbanások során lejátszódó folyamatok egyik legjobb nyomjelzője a fúziós folyamatokból kimaradó elemek mennyiségének és térbeli eloszlásának kimutatása (ezek az adatok utalnak példul arra, hogy lejátszódtak-e turbulens folyamatok a robbanás során). A fehér törpék esetében ez szén- és oxigénatomokat jelent, de igazából csak az előző elem esetében lehet biztosra menni (a robbanás előtt a fehér törpe szénből és oxigénből áll, de oxigén a robbanás során, szén atommagok fúziójából is keletkezhet). A feladatot azonban két tényező is nehezíti. Egyrészt korai fázisból származó, jó felbontású színképekre van szükség (ez nem minden esetben valósítható meg), másrészt az ebben az időszakban kb. 10 ezer K hőmérsékletű maradványban megfigyelhető, egyszeresen ionizált szénvonalak (C II, 658 nm) a náluk sokkal erősebb Si II vonalak közvetlen szomszédságában vannak, így sokszor nehéz azonosítani őket.

A korábbi vizsgálatok során mindössze néhány esetben mutatták ki a C II vonalak jelenlétét, de nem lehetett eldönteni, hogy valóban kevés szénatomot látunk-e (esetleg ezt a robbanási felhő szimmetriatengelyére való rálátás szöge befolyásolja), vagy csak méréstechnikai effektusról van szó. A kérdés eldöntésére J. T. Parrent (Wilder Lab, Hanover, USA) és munkatársai (köztük Vinkó Józseffel, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi docensével) alapos spektrummodellezési eljárások alá vetettek egy 68 szupernóvát tartalmazó megfigyelési mintát.

Az eredmények alapján a vizsgált objektumok közel harmadánál (a 68-ból 19 szupernóvánál) sikerült bizonyítani ionizált szén jelenlétét. A kutatók véleménye szerint azonban ez az arány akár nagyobb is lehet, amennyiben az összes Ia szupernóváról lehetne nagyon korai fázisban (a maximális fényesség elérése előtt max. 1 héttel) jó minőségű színképeket felvenni. Parrent és kollégái munkája (melynek beszámolója hamarosan megjelenik az Astrophysical Journal c. folyóiratban) tehát arra utal, hogy a szénvonalak alapos tanulmányozása lehetőséget teremthet az Ia szupernóvák megfigyelt jellemzői és a robbanási mechanizmus közötti összefüggések feltárásában.